Tudástár

I. Fogalomtár

Célcsoport fogalma:

A piacon azoknak a vevőknek, felhasználóknak a csoportja, akiknek igénye lehet a termék használatára, a szolgáltatás igénybevételére. Célszerű behatárolni a célpiacot néhány jellemző szerint pl. kor, nem, földrajzi elhelyezkedés, érdeklődési terület alapján, és meghatározni az egyes csoportok nagyságrendjét létszám, vagy elérhető árbevétel nagyságrend alapján.

Alapvető igény fogalma:

A potenciális vevők ki nem elégített vagy felkelthető igénye, amely nélkülözhetetlen szükségletet elégít ki. A vevők saját értékrendjük alapján érzelmi előnyöket, funkcionális előnyöket keresnek, amelyet a nyújtott termékbe, szolgáltatásba beépített tulajdonságok elégítenek ki. Az értékrend megmagyarázza, hogy a vevő mit tart fontosnak az életében, az érzelmi előny megmagyarázza, hogy a vevő az értékrendje alapján miért venné meg a terméket, szolgáltatást, míg a funkcionális előny megmutatja, hogy mit kell nyújtania a terméknek és szolgáltatásnak az érzelmi előnyök elérése érdekében.

A fenti magyarázat talán túl bonyolultnak hangzik. A lényeg, hogy világosan lássuk, hogy a fogkrémet nem azért veszik meg, amilyen anyagokat tartalmaz, hanem azért, mert valakinek fontos érték az egészség és egészséges fog és keresik azokat a fogkrémeket, amelyek azt ígérik, hogy megelőzik a fogszuvasodást. Ezért tesznek a fogrémbe fogszuvasodást akadályozó anyagot

Funkcionális és érzelmi előny

A funkcionális előny megmondja, hogy mit nyújt a termék, szolgáltatás a felhasználónak (pl. egy bizonyos fogrém fehérebb fogakat, fogínysorvadás és fogszuvasodás csökkentést). Az érzelmi előny, felhívja a figyelmet arra, hogy miért fontos a termék vagy szolgáltatás (pl. az adott fogrém használatával magabiztosabb lesz, nem lesznek fájdalmai). A terméktulajdonság azokat az összetevőket határozza meg, amely szükséges a kívánt funkció megvalósítására (pl. fehérítő anyag tartalom, fogszuvasodást gátló anyag tartalom

Feltételezések:

A vállalkozás tervezése szempontjából a gazdaságban és a társadalomban uralkodó trendeket, igényeket, szükségleteket, vásárlóerőt, stb. feltételezéseknek nevezzük. Ezek a leíró jellemzők (pl. az emberek egyre jobban szeretnek biciklivel közlekedni) soha nem igazak mindenkire, de nagy arányban jellemzőek, másrészt folyamatosan változnak

Értékajánlat

Annak összefoglalása, hogy miképpen ad választ a vállalkozás terméke, szolgáltatása, tevékenysége a vevők igényére. Az értékajánlat a vállalkozó ígérete a célpiaca számára, amellyel meg akarja győzni a vevőt, hogy az ő termékét, szolgáltatását részesítsék előnyben a versenytársakéval szemben, mert ő nyújtja a vevő számára a legjobb ár-érték arányú kínálatot. Az értékajánlat megfogalmazza, hogy milyen vevő, felhasználó csoportnak, milyen igényeit elégíti ki a kínált termék vagy szolgáltatás, milyen funkcionális és érzelmi értékeket nyújt a felhasználóknak, milyen különlegességekben különbözik versenytársaktól, milyen ár-érték mezőnyben kíván a vállalkozás versenyezni, milyen árral.

Validálás:

A validálás mérést, érvényesítést, jóváhagyást jelent. Azaz a fenti feltételezések igazságtartalmát le kell ellenőrizni, pl. helyi statisztikákkal, kérdőíves felméréssel, interjúkkal, ágazati szakértők pontos tudásának felhasználásával stb. A validálás során a termék, szolgáltatás és az egész értékesítési folyamat jellemzőit a megcélzott célcsoport valós igényeihez igazítjuk.

Elszámolási egység:

Meghatározza, hogy minek, milyen mennyiségét veszik figyelembe az árkategória és az árbevétel nagyságrend becsléséhez. Az elszámolási egység lehet egy darab termék, egy m2 lakás építése, felújítása, egy tipikus vásárló tipikus fogyasztása egy pizzériában (pl. egy pizza, egy üdítő), egy tipikus rendeléscsomag összetétele egy boltban, egy szolgáltatási, tanácsadási óra, egy óra masszírozás, egy átlagos biztosítási ügyleten elérhető ügynöki jutalék, vagy egy négyzetméter üzlethelyiség bérleti díja havonta, vagy évente. Érdemes ezen elgondolkodni, mert nem mindig magától értetődő, hogy mit árulunk, pl. egy könyvelő azt hiszi, hogy a szaktudását, a tapasztalatát és a jártasságát árulja, ami igaz is, de ez legfeljebb az árszínvonalát határozza meg, de végső soron a könyvelő a munkaidejét árulja, azaz az ő szolgáltatási egysége egy könyvelési, tanácsadási óra. Hogy ezt az órát mennyiért tudja eladni, azt az elismertsége, a versenytársainak az ára, a kereslet és a vevői által ténylegesen elfogadott ár határozza meg.

Kínálat:

A kínált termék vagy szolgáltatás úgy legyen megtervezve, hogy mutassa meg, hogy miben más, miben jobb a vállalkozás terméke a versenytársakénál. A kínálat legalább 3 olyan különleges tulajdonsággal (versenyelőnnyel) rendelkezzen, amelyek jók a vevőknek, korlátozzák a versenytársakat, és rugalmasan változtathatók a változások függvényében. Gondoljunk arra is, hogy a vevőnek rövid időn belül éreznie kell a vásárlás hasznát, mert így a vevő gyors megerősítést kap a vásárlás hasznáról.

Szlogen:

A termék, vagy a vállalkozás lényegét jól kifejező, tömör, rövid, figyelemfelkeltő megfogalmazás (pl. "Csúcs ez az érzés!" "Mert Ön megérdemli.")

Árkategória:

Megmutatja, hogy a vállalkozás melyik vásárlói csoportban akar versenyezni. A prémium kategóriában magas minőséget, extra különlegességet kínálva a magas kínálati értékhez igazodó magas árakat lehet kérni. Itt azonban kevés vevőt találunk, és viszonylag kevés, de többnyire erős versenytárssal kell megküzdeni. A középkategória az átlagos minőségi igényt kereső vásárlókat célozza meg a kínálat minőségének megfelelő árral. Ebben a mezőnyben sok a versenytárs, nehéz, de nagyon fontos a megkülönböztetés. Az alsó kategória a kevésbé minőségigényes viszont ár érzékeny vásárlókat szolgálja ki. Itt azok a vállalkozások tudnak jól versenyezni, amelyek a vevők számára elfogadható minőséget kellően alacsony, de a tisztes megélhetésükhöz még elégséges költséggel tudják nyújtani.

Vállalkozás neve:

Legyen figyelemfelkeltő és esetleg utaljon a vállalkozás jellegére, de legalább ne sugalljon azzal ellentétes üzenetet. Ha valaki a nevét adja a saját vállalkozásának, azzal az átlagnál nagyobb felelősséget vállal.

Működési képességek:

Egy vállalkozás általában három féle képességgel tud versenyezni és ezek közül legfeljebb kettőt tud egyidejűleg alkalmazni. Innovációs képességű egy cég, amikor képes folyamatosan újdonságokat hozni a piacra és a vevők éppen ezért keresik a céget (pl. korábban a Nokia, mostanában a Samsung és persze az Apple versenyez ezzel a képességgel). Működési kiválósági képességgel rendelkezik egy cég, ha képes egyszerűen, gyorsan, megbízhatóan, a versenytársaknál alacsonyabb költséggel kiváló szolgáltatást nyújtani (pl. a gyorsétterem láncok hasznosítják ezt a képességüket). Vevő kiszolgálási kiválósági képességgel rendelkezik az a cég, amelyik a vevők elsőrangú kiszolgálására törekszik a vevők egyedi igényeinek kielégítésekor (pl. a fodrászok, tanácsadók ezt a képességüket hasznosítják).

Egységár:

Amiért egy darab terméket, egy egységnyi szolgáltatást értékesíteni akarunk a választott célcsoportnak, a versenytársak árait is figyelembe véve. Sok esetben nehéz meghatározni, hogy mit tekintünk egységnek. Terméknél egyszerű: egy darab termék. Vegyeskereskedésben már bonyolultabb. Itt egy tipikus vásárló tipikus vásárlása során a kosarában található termékek együttesét tekinthetjük egységnek. Szolgáltatásnál legtöbbször egy órai szolgáltatás lehet az alap pl. egy ügyvédi, tanácsadói, szoftverfejlesztési óra. De lehet a leggyakrabban előforduló szolgáltatás típus pl. hajvágás, mosás, festés, vagy egy gyógy masszás az egység. Az ár lehet prémium, közép és alacsony árkategóriába tartozó.

Árazás:

Meghatározza, hogy a piacon a vevő milyen képzeteket társít a termék, szolgáltatás minőségéhez és a versenytársakhoz viszonyított pozíciójához. Ugyanekkor, az árazás meghatározza, hogy milyen gazdasági eredményt érhet el a vállalkozás. Szakértői tanács: Alapszabály, hogy az ár legyen magasabb az önköltségnél (az egységnyi termék vagy szolgáltatás előállításához szükséges ráfordításoknál), mert különben a vállalkozás veszteséges lesz. Az árat illeszthetjük a versenytársak áraihoz is és alkalmazhatunk náluk magasabb vagy alacsonyabb árat attól függően, hogy hová akarjuk pozícionálni magunkat (lsd. prémium, közép és alacsony árkategória). Végső soron azonban, a piac dönti el, hogy milyen áron lehet eladni a termékünket, szolgáltatásunkat.

Célpiac:

A megcélzott piac az azonos vásárlási viselkedést mutató vevők csoportja, akiknek az igényeire a mi vállalkozásunk összpontosít. Akkor választottunk jól célpiacot, ha az ott található vevők jól azonosíthatók, ahol a növekedési lehetőség öt éven belül 30 -- 50% -ot érhet el, ahol a piaci dominancia erős verseny nélkül elérhető. Ha kicsi a belföldi piac, érdemes nemzetközi piacra lépni.

Növekedési potenciál:

Megmutatja, hogy a piacon hogyan alakul a várható kereslet. Ideális esetben a vállalkozás olyan igényt azonosított, amely iránt a kereslet felszálló ágban van, de lehet, hogy a kereslet már elért a kiegyensúlyozott állapotba, ahol a növekedés már csak a versenytársak terhére növelhető. Szakértői tanács: Abban az esetben, ha a vállalkozás csak a megélhetést kívánja szolgálni a növekedési potenciál kevéssé fontos, de ha a vállalkozó ambiciózusabb, akkor a növekedési potenciál jelentős lehet. Itt azonban, azt is érdemes mérlegelni, hogy mi befolyásolja a kereslet növekedését. Az igény erőssége, az újdonság elfogadottsága, a divat megváltozása egyaránt hathat a növekedésre. Kockázatot leginkább az újdonság elfogadása jelenthet. Nagy valószínűséggel lesz egy kisebb csoport, aki lelkesen fog vásárolni, de a nagy kérdés, hogy sikerül-e megnyerni a korán elfogadó vásárlói többséget. Gondoljon arra, hogy milyen stratégiája van a korai többség megnyerésére.

Külső forrásigény:

Ez az az összeg, amely hiányzik jelenlegi kalkulációja szerint a vállalkozás indulásához. Szakértői vélemény: Ne essen kétségbe. Először is gondolja végig, hogy nem lehet-e csökkenteni az indulás költségeit pl. új beszerzés helyett használt vásárlás vagy bérlés. Másodszor, gondolja végig, hogy nem lehet-e csökkenteni a forráshiányt a saját önrész növelésével pl. valamely vagyontárgy értékesítésével. A harmadik kérdés, amit érdemes tisztázni, hogy honnan lehet megszerezni a szükséges forrást. Erre több lehetőség is kínálkozik: a) a család, ha meg lehet őket nyerni és van miből adni kölcsönként vagy tulajdonrészért, vagy csak úgy. b) barátok, esetleg jó ismerősök, akik talán szívesen adnak kölcsön, vagy vesznek tulajdonrészt (legyünk óvatosak az ismerősöknél, figyeljünk a feltételeknél, keressünk ügyvédet a megállapodás rögzítéséhez, és mindenképpen foglaljuk írásba a megállapodást.). c) vállalkozásfejlesztő alapok, amelyek pályázatokon keresztül tőkejuttatással segítik az induló vállalkozásokat (ehhez önrész és a pályázati követelménynek való megfelelés a feltétel és meg van a veszélye, hogy miközben a vállalkozás a pályázati kiírásoknak kíván megfelelni, elfelejtkezik a valós piaci igényekhez igazodásról). d) Szóba jöhetnek a privát befektetők és az üzleti angyalok is, akik szívesen fektetnek tőkét (néhány millió forintot) egy sikeresnek és növekvőnek vélt vállalkozásba vagy a későbbi részesedés eladásakor realizálható árfolyam nyereség vagy egy reményteljes vállalkozás szimpla támogatása, esetleg saját felhalmozott szaktudásuk hasznosítása reményében.

Vállalkozó

A vállalkozó az a személy, aki felismeri és maghatározza az üzleti lehetőséget és vállalva a kockázatokat meg akarja valósítani elképzelését.

Szakértői vélemény: A vállalkozó akkor lehet sikeres, ha a vállalkozáshoz szükséges adottságokkal, felkészültséggel, kapcsolatokkal és tapasztalatokkal rendelkezik. Nincs egyértelmű szabály, hogy pontosan melyek ezek, mert ez egyénekén változhat. Amiben többé-kevésbé egyetértés van vállalkozók és kutatók között, hogy a vele született adottságok közé tartozik a győzni akarás, a kitartás, az üzleti érzék. A felkészültséghez tartozik az üzletági ismeret, annak a piacnak az ismerete, ahol versenyezni fog a vállalkozás és persze annak a terméknek és szolgáltatásnak az ismerete, amivel versenyezni fog a vállalkozás. Ugyancsak nem árt, ha a vállalkozó felkészült az üzletiránytásból (értékesítés és marketing, pénzügyek, személyi ügyek és az informatika kezelése), valamint a vezetési ismeretekből (célok és irányok kijelölése, az emberek kiválasztása és motiválása, visszamérés és visszajelzés). Mivel a vállalkozó nem érthet mindenhez és nem tudhat mindenről, fontos, hogy megfelelő kapcsolatokon keresztül pótolja, egészítse ki felkészültségét. A korábbi sikerekből és kudarcokból tudatosított tapasztalatok felhasználása segíthet a sikeres működéshez. Egyszerűbben: "Azt csináld, amihez értesz és szeretsz, a többit tanuld hozzá, illetve vegyél fel, bízz meg náladnál jobbakat!" Egy ambiciózus vállalkozás nem egyszemélyes vállalkozás. Éppen ezért fontos, hogy megfelelő szakemberek vegyék körül a vállalkozót, akikkel együtt sikeres vállalkozást lehet létrehozni.

Vállalkozás tulajdonosa:

A vállalkozás tulajdonosa az a személy, aki rendelkezik a vállalkozás felett, aki a legfontosabb stratégiai döntéseket meghozhatja. Szakértői vélemény: Több indok szól amellett, hogy a vállalkozásnak estenként több tulajdonosa legyen. Elsősorban a kiegészítő személyes adottságok, tudás, tapasztalat és kapcsolatok, Másodszor a vállalkozáshoz szükséges tőkeigény az induláskor vagy a fejlesztéshez. A kezdeti néhány évben a tapasztalatok szerint már a három tulajdonos között is nehéz az érdekeket egyeztetni. Minél több a tulajdonos, annál nehezebb az egyeztetetés. A tulajdonosi döntéseket több tulajdonos esetén általában, ha külön megállapodás másként nem szabályozza, a tulajdoni részarány szerint hozzák.

Fedezet:

Az az értékesítési mennyiség vagy fedezeti pont, ahol a „fedezeti”mennyiség eladásából származó bevételek éppen elérik a költségeket. Szakértői vélemény: Érdemes ezt a számot alaposan átgondolni, hogy mennyire reális, mennyire elfogadható ez az érték. A realitás azt jelenti, hogy az adott piacon, az adott időszakon belül ténylegesen értékesíthető –e ekkora mennyiség. Segít a realitás érzékelésére, ha egy jobban érzékelhető időszak egységre (órára, napra, hétre, hónapra) számoljuk át az eladandó mennyiséget), vagy ha végiggondoljuk, hogy a célközönség kb, hány százalékét jelenti a kiszámított mennyiség értékesítése. Az indulásnál a 10 százalékos piaci részesedés megszerzése többnyire túlságosan nagyravágyó, de kevésbé reális terv. Az 1 százalékos piaci részesedés elérése viszont talán reális cél lehet.

Üzleti modell:

Az üzleti modell legalább három kérdésre ad választ:

- 1. Miért van szükség a vállalkozásra (milyen piaci igényre mi a vállalkozás értékajánlata, mit kínál a vevőinek?
- 2. Milyen üzletviteli alap modell és üzleti elvek mentén, miből és kitől fognak származni a vállalkozás bevételei (bevételi áramlás)?
- 3. Hogyan fog működni a vállalkozás?


A bevétel áramlási modell leírja, hogy honnan, miképpen tesz szert bevételre a vállalkozás.

A bevétel forrása lehet közvetlen és közvetett.

Közvetlen bevételt jelent, ha a vevő fizet a vállalkozás elsődleges értékajánlatáért (pl. kifizeti az újságot, a kenyeret, a hajvágást, a letölthető szoftvert).

Közvetett bevételt jelent, ha a vevő nem pénzzel fizet az értékajánlatért, hanem valami mással (pl. információt ad magáról, visszajelzést ad a tapasztalatairól), vagy másként (pl. nem a mobil telefonért fizet a felhasználó, hanem a használatért). Az pedig egyre gyakoribb, hogy más fizet pénzt a vállalkozásnak a járulékos szolgáltatásokért (pl. hirdetési díjat az újságban, honlapon megjelenő hirdetésért, polcpénzt az áru kihelyezéséért, felhasználási díjat a megkapott adatbázisokért, információkért).

Bevétel formája többféle lehet: árbevétel, jutalék, használati-, előfizetési-, hirdetési-, tagsági, bérleti díj, közvetítői jutalék stb.

Üzletviteli alapmodell a vállalkozó elképzelése, felfogása arról, hogy milyen működési mód szerint fog a vállalkozása működni és versenyezni.

A szakértők több fajta üzletviteli, üzleti alapmodellt azonosítottak és írtak le, amelyek közül lehet választani és újabbat találni:

• Közvetlen eladási üzleti modell: Ebben a modellben a vállalkozás termékét vagy szolgáltatását közvetlenül reklámozza és értékesíti a felhasználónak, kihagyva a láncból a kiskereskedőt.
• A hagyományos kereskedelmi üzleti modell: más vállalkozások termékét, szolgáltatását a vállalkozás átveszi és értékesíti a vevőknek. Számos változata ismert, a kisbolttól, a diszkont üzleten, a hiper- és szupermarket láncokig, a szakosodott boltoktól az áruházakig.
• Előfizetéses üzleti modell: Ez az üzleti modell havi vagy évi előfizetéseket ad el. Általában magazinok, újságok, telefon- és internetszolgáltatók vagy fitness központok használják. Ezen kívül még olyan weboldalak is használhatják, amelyek az előfizetésért cserébe információkat szolgáltatnak, vagy folyamatos szolgáltatást nyújtanak – ilyen lehet például az online társkeresés.
• "Csali és horog" üzleti modell: Ezt az üzleti modellt a borotvagyártó ipar tette népszerűvé. Lényege, hogy a borotvákat bizonyos áron adják el, a profitjukat azonban a borotvapengékből szerzik meg. Mivel a pengék hamar elhasználódnak, gyakran kell cserélni őket, így a vállalatokat jövedelmezővé teszik.
• Termékből szolgáltatás modell: Szolgáltatási forma alkalmazása nagyobb értékű bonyolultabb összetettséggel bíró termékre. Az értékajánlat ebben az esetben a bevételi modell újragondolását jelenti. Ilyen eset például a másológép ingyenes átadása és a használatarányos díj számlázása.
• Bevonás, alkotás üzleti modell: Hagyományosan a termék vagy szolgáltatás előállításához tartozó tevékenységbe vonják be a vevőt, aki az alkotás lehetőségét is megveszi (élmény, mint érzelmi igény). Ilyen példát mutat az Ikea, vagy a nyitott forráskódú szoftverek többsége.
• Online aukciós üzleti modell: Ezt a modellt az amerikai eBay tette népszerűvé. A vevők és eladók egy online aukciós ház felületén kerülnek kapcsolatba egymással.
• "Téglák és kattintások" üzleti modell: Az angol kifejezésből származó "téglák és kattintások", lényegében "offline és online" üzleti modellt azok a vállalatok követik, akik egyszerre rendelkeznek valódi, fizikailag létező áruházzal és online elérhető webáruházzal is. Ilyenek például a WS Teleshop, vagy a Saturn
• "Freemium" üzleti modell: Ez az üzleti modell az ingyenes alapszolgáltatás biztosításán alapul, az alkalmazó cégek bevételüket a további, extra szolgáltatások nyújtásával érik el.
• Prémium üzleti modell: Az ebbe a típusba tartozó vállalatok a legdrágább, legújabb technológiával felszerelt termékeket és szolgáltatásokat nyújtanak. A Maserati és a Lamborghini például ezt az üzleti modellt alkalmazza.
• A szolgáltatás iparszerűvé tétele. Ez a modell a szervízszolgáltatást az ipari folyamatoknál alkalmazott elvek szerint szervezi meg és optimalizálja, hasonló minőségbiztosító elemeket épít be pl. a McDonald's.
• A terméket és szolgáltatást összekapcsoló modell: Autók garanciával, Iphone és ITunes összekapcsolása.
• Fapados légitársaság modell: Rendkívül alacsony viteldíjakat ajánl a társaság, miután számos hagyományosan megszokott utazási szolgáltatást (pl. étkeztetést) megszüntet vagy csak külön díjazás ellenében szolgáltat. Erre épülnek ma már szállodák is.
• Hálózati hatáson alapuló modell: Akkor használható, ha egy áru vagy szolgáltatás használati értéke függ a fogyasztók számától is pl. bankkártya, mobiltelefon hálózat.
• Monopólium: A piacon a verseny kizárásával egy cég kínálja a terméket vagy szolgáltatást, amelyet helyettesítő termék kínálata sem veszélyeztet. Legális a monopólium, amikor állami szabályozás hozza létre. Mivel egy cég tartja kézben a kínálatot, döntő hatást gyakorolhat az árra, a minőségre.
• Kollektív üzleti modell: Azonos vagy közelálló, egymáshoz kapcsolódó területek szereplőit kapcsolja össze: erőforrásaik összevonásával, az információk megosztásával vagy más módon teszi hatékonyabbá működésüket. Ilyenek pl. a kereskedelmi társaságok, a különféle szövetkezetek, a franchise rendszerek, az üzleti szövetségek és hálózatok.

Üzletviteli elvek megmutatják azt, hogy miképpen kíván a vállalkozás szakmai, értékesítési és gazdasági sikert elérni.
Szakmai siker:
Egy vállalkozás akkor ér el szakmai sikert, ha képes működésképesen létrehozni azt a terméket vagy szolgáltatást, amire a vállalkozást létrehozzák. Ez azt is jelenti, hogy a vállalkozás megfelelő értékajánlatot kínál a piacnak. A szakmai siker függ attól, hogy a szükséges technikai, piaci, pénzügyi és humán szempontokat képviselő és hozzáértő szakemberek vettek-e részt a kialakításban és a megvalósításban.
Értékesítési siker:
Az értékesítés akkor lesz sikeres, ha a vállalkozás folyamatosan képes értékesíteni kínálatát. Az értékesítés siker elsősorban attól függ, hogy megfelelő-e az értékajánlat ár érték aránya, hogy megfelelő-e az ismertség és az elérhetőség.
Gazdasági siker:
Gazdasági siker az, hogy a vállalkozás képes tartósan nyereségesen működni és a tulajdonosok vagyonát gyarapítani. A gazdasági siker - leegyszerűsítve - a bevételektől, a kiadásoktól és befektetett tőkétől függ. Másként fogalmazva: lesz-e a kiadásokat meghaladó bevétel, és lesz-e elég tőke a mozgásba hozáshoz és tartáshoz.

Árbevétel arányos nyereséghányad:

Az árbevétel arányos nyereséghányad, más néven: marzs, megmutatja, hogy a gyakorlati tapasztalatok alapján a különböző tevékenységet végző vállalkozásoknál az árbevétel hány százaléka tekinthető a költségek levonása után nyereségnek. Egy közelítő becslés szerint a marzs termelő cégnél a várható nyereség hányad kb. 10 %, kiskereskedelemnél 15%, nagykereskedelemnél 10 %, szolgáltatásnál 30%, közvetítői cégnél 10 %, bérbeadó cégnél 80 %. Persze ettől a konkrét vállalkozások esetén, az alkalmazott üzleti modelltől függően is, jelentős eltérések is lehetnek.

Kockázati tényező:

Olyan körülmény, amely várhatóan negatív következményeket idézhet elő a vállalkozás életében.

Veszélyes kockázati tényező az a körülmény, amelynek fennállása esetén a vállalkozást nem érdemes elindítani a veszélyes körülmény megszüntetéséig.

További kockázati tényező az, a körülmény, amellyel érdemes foglalkozni a vállalkozás elindítása vagy további működése előtt a kockázatok mérséklése érdekében. Itt azok a tényezők szerepelnek, amelyeket a vállalkozó azonosított az életképesség vizsgálat során.

Sikertényező a vállalkozás indítását és további működését támogató körülmény, adottság.

Költségkategóriák:

Összes költség (Kö) az állandó (fix) költség (FC) és az összes változó költség (VCö= Q x p) összege az adott időszakban: Kö= FC + VCö = FC + Q x p

Állandó vagy fix költség (FC) az értékesített mennyiségtől függetlenül jelentkezik. Ide tartoznak a bérek és azok járulékaik, bérleti díj és rezsi (közmű díjak), a könyvelő és egyéb szerződött szakértők (pl. informatikai rendszergazda) költsége, a bank és biztosítási költségek, valamint az Internet- és telefonköltségek.

Változó költség (vc) csak akkor merülnek fel, ha a vállalkozás terméket/szolgáltatást értékesít. Ilyenek az anyag- és áruköltségek, a szállítási költségek, az olyan alvállalkozói vagy bedolgozói költségek, amelyek kizárólag a termeléssel/szolgáltatással kapcsolatban merülnek fel, vagy az értékesítés direkt költségei (például jutalék). A változó költségeket a termék vagy szolgáltatás egységére (például egy darabra vagy egy szolgáltatási órára) kell meghatározni.

Fejlesztési költségek a termék/szolgáltatás kialakításához, létrehozásához kapcsolódó anyag és bérjellegű költségek, alvállalkozói díjak (pl. fogyóeszközök, iroda, bolthelyiség berendezés, átalakítás, szoftverfejlesztés, vásárlás).

Beruházási költségek az éven túl felhasználható eszközök, ingatlanok vásárlásának költsége (pl. gépek, számítógépek, szerszámok, ingatlanok vásárlása).

Alapítási költségek az alapítással kapcsolatos eljárások költségeit foglalják össze és ezek több tételből tevődnek össze. Ide tartozhatnak az ügyvédi díj, az engedélyek illetéke, az iparjogvédelem, szabadalom, védjegy díja.

Átmeneti működési tartalék az első hat hónap működési költségek fedezete, hogy a vállalkozás képes legyen a kifizetni a kiadásokat, akkor is, ha közben nincs bevétele. Értéke - szakértők javaslata szerint - az éves állandó költség fele.

Összes induló töke igény (EQ) a vállalkozás elindításához és legalább az első hat hónapos működéshez szükséges pénzösszeg, amely fejlesztési, a beruházási, az lapítási költségek és az átmeneti működési tartalék összege.

Saját forrás (SF), a tulajdonostársak által a vállalkozás indulásakor korlátlan felhasználásra rendelkezésre bocsátott forrás, vagy alapítói tőke.

Külső forrás igény (KF) jelentkezik akkor, ha a vállalkozás saját forrása nem elég a vállalkozás indításához, vagy további működéséhez. Nagyságát az Összes induló tőkeigény és a saját forrás különbözete határozza meg. KF= EQ – SF

A fogalomtár a: http://vallalkozasindito.hu oldal tartalmainak felhasználásával készült.